Nigel Kennedy (Brighton, 1956. december 28 - ), egyik legnagyobb brit hegedű-, ill. brácsaművész, aki mint a világ egyik vezető hegedűvirtuózaként van számon tartva. Egyedülálló tehetsége friss energiát hozott a klasszikus- és kortárs zeneirodalomba.

Kennedy-t egyesek a klasszikus zene „fenegyerekének” is tartják, kissé rámenős természete, illetve az esetenkénti szándékos faragatlansága miatt. Ugyan vannak emberek, akik nem kedvelik (1991-ben John Drummond újságcikkben meg is támadta), de számos nagy művész körében megbecsülésnek örvend, ilyen Lynn Harrell csellista. Valószínüleg köszönhető ez annak, hogy Nigel Kennedy „ars poeticájának” érzi a komolyzene népszerűsítését, különösen a fiatalok körében.

Az esetenként csak szimplán Kennedy néven ismert előadó a Guiness Rekordok Könyvében is szerepel, mint legtöbb eladott klasszikus lemez előadója; az 1989-es Vivaldi: A négy évszak felvétellel érte ezt a kitüntetést.

Önmagát ekképpen szokta definiálni: „Mondhatják, ha akarják, hogy én egy komolyzenét játszó hegedűs vagyok, de én mindig egy olyan muzsikusként látom magam, aki zenének nem csak egy részét játsza.”

 Fiatalkora

Kennedy szülei maguk is zenészek voltak: apja hivatásos csellista, anyja zongoratanárnő.

Hat évesen kezdett el hegedülni; már igen fiatalon, 7 éves korától kezdve Yehudi Menuhin támogatta; helyet biztosított számára világhírű iskolájában - és mint Menuhin halála után kiderült - ingyen és bérmentve. Ezután 16 évesen a rangos New York-i Julliard Schoolban Dorothy Delay növendéke lett. Eközben Stéphane Grappelli a dzsesszimprovizáció rejtelmeibe is bevezette.

 Karrierje

Kennedy hegedűsként mára már bejárta mind az öt kontinenst, a legtöbb vezető zenekarral fel is lépett, és a legtöbb fontos hegedűversenyből felvételt is készített.

1977-ben volt debütáló koncertje a Royal Festival Hallban, a Riccardo Muti vezényelte Londoni Filharmonikusokkal a Mendelssohn: Hegedűversenyt játszotta. 1980-ban mutatkozott be a Berlini Filharmonikusokkal, illetve 1987-ben a New Yorkiakkal.

Egy súlyos nyakszirti sebészeti beavatkozást követően 1992-ben Kennedy ideiglenesen búcsút mondott a koncertezésnek. Ez alatt az öt év alatt számos saját szerzeménye született, amelyeket a kelta népzene, a rock- és dzsessz-zene elemeinek ötvözésén alapszik.

1997-es visszatérése után a kritikusok csak szuperlatívuszokban írtak róla. „Egész életemben egyetlen brit hegedűstől sem hallottam még ilyen merész és mámorító előadást. Kennedy játéka egy magasabb rendű érettségről tanúskodik. A világ egyetlen hegedűművésze sem lenne képes ilyen gördülékeny átmenetre különböző stílusok között!”

1999-ben egy emlékezetes telt házas fellépése volt Belgrádban Bachhal és Bartókkal a műsoron: a koszovói háború után ő volt az első nyugati művész, aki a térségben koncertezett.

2001-ben az év művészének választották Nagy-Britanniában. 2002 szeptemberétől a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezeője.

Gyakran használ előadásaiban improvizatív elemeket: pl. ilyen a Jimi Handrick

ihlette kadenciája a Beethoven: Hegedűversenyhez.

Jelenlegi lakhelyei: Malvern, Worcestershire, ill. Krakkó. Emellett Aston Villa, ill. Cracovia rajongó.